
27.Rész/tesi:az új préda...
(15komi és lesz kövi!)
Ismét nekifutásból próbáltam átugrani a rudat, de nem jött össze... pont telibe talált engem. Magyarul: a rúd felszíne péppé zúzta a tojásaimat. És úgy fetrengtem a földön, hogy közben ékességeimet szorongattam. Majd röhögve oda jött hozzám Wilson és szó szerint megrugdosott. És folytatta a kritizálást:
-Ha ha ha! Látom még kisebbek lettek a már alapjába véve extra mini golyóid! Na, de ne szerencsétlenkedj a földön! Álljál föl és ugord át te görény! Ha átugrottad békén hagylak!
Én nehezen feltápászkodtam a földről és megpróbáltam újra. És újra... de még mindig nem tudtam... Egyszerűen túl magasan volt a rúd, képtelenség volt átugranom azt. De folyamatosan próbáltam, hogy végre leszálljon rólam a r*hadék. Bár a rúd átugrásával továbbra is problémáim voltak... egyszerűen lehetetlen volt átugrani azt a sz*rt. De szerencsémre egy időre elment mellőlem! Most ment a dagadékot csesztetni. Szerencsétlen épp a padon ült és próbálta kiheverni a sok fekvőtámaszt, mikor megjelent Wilson előtte és egy hatalmasat belefújt a sípjába. A dagi annyira megijedt, hogy nyomban behugyozott. És próbálgatta a kezével takargatni a gatyáján tökéletesen látszódó nyomot, de Wilson rögtön rá jött a dologra és talált egy témát a dagi szadizására.

-Na mi van húsgombóc? Kijött a narancslé?
A dagi csak takargatta ijedten a foltot és semmit se szólt. A tesitanár pedig folytatta:
-Mit takargatod? Olyan hülyének nézel, hogy nem látom, hogy behugyoztál te beszari?
A dagi még mindig nem szólt semmit...
-Te szarházi! Mért nem válaszolsz ha kérdezlek?
Üvöltötte a dagadék képébe teljes torokból a r*hadék. A dagi pedig elkezdett sírni.
-Mért nem válaszolsz?!
Kérdezte még egyszer. De a dagi szeméből a könnyek csak úgy zuhogtak és nem mert válaszolni sem.
-Mért nem válaszolsz te gyáva féreg?!
Üvöltötte még jobban, de már dühből és méregből Wilson... A dagi pedig minden erejét összeszedve kinyögött egy mondatot:
-Nem tudom.
-Mért?!
-Nem tudom.
-Mért nem tudod? Adj már egy normális választ te elcseszett kölök, de most azonnal!
A dagi már egyáltalán nem tudott beszélni és úgy remegett, hogy az leírhatatlan/elmondhatatlan. De én már ezt tovább nem bírtam nézni....
-Hagyja békén őt maga f*szkalap!
Ordítottam rá Wilsonra, aki amint ezt meghallotta rögtön hozzám jött és úgy pofán b*szott, hogy már az orrom is vérzett.
-Na, te kis k*rva! Had lássam, hogy ugrod át azt a k*baszott rudat!
Minden erőmet összeszedve ismét nekifutásból indultam átugrani a rudat... és egy érdekes dolog történt: sikerült! Nagyon örültem és Wilson elé álltam büszkén.
-Átugrottam! Úgyhogy leszállhat rólam!
-Csak szeretnéd!
-Mi van? Megígérte, hogyha átugrom akkor békén hagy!
-Hazudtam!
26.Rész/tesi óra: a kínzások sora...
(Max. 10komi és lesz kövi ;))
Komolyan úgy éreztem magam, mintha egy kínzáson vennék részt a Fűrész című filmben. Csak itt a tesitanár "kedvessége" szinte csak rám és szerencsétlen dagi gyerekre terjedt ki. De hát nem tudtam mit tenni, olyan voltam mint egy kis aranyhal a körakváriumban... a szabadulásra abban a helyzetben nem volt lehetőségem. Szóval felhúztam a gatyámat és hátrább mentem és nekifutásból igyekeztem valahogy átcsinálni magamat (átugrani) a rúd másik oldalára. De mind hiába... hiába az igyekezetem. Szépen nekimentem a rúd egyik tartójának, ami kőkemény vasból készült. Ekkor Wilsonból előjött a röhögőgörcs. Úgy nevetett rajtam, hogy tíz percig csak ez játszódott le az agyamban, ez az ördögi röhögés... amire csak ez a sátánfajzat volt képes. De hamarosan véget ért ez is. És elém lépett, majd a fülemtől pár centire megfújta a sípját. Azt hittem ott őrülök meg, egész torokból fújta azt a sz*rt. Ez eltartott öt percig, de ha nem lett volna óra a teremben megsaccoltam volna, hogy húsz percig fújta.
-Na mi van kislány? Ennyi telik tőled? Hosszú haj, rövid ész!
Erre a kérdésre olyan válasz nem létezett ami után nem úsztam volna meg a következményeket, ezért csak tűrtem és tűrtem. Majd még közelebb jött felém és folytatta a gúnyolódás és végigalázás sorozatát...
-Mért nem tudja átugrani a rudat? Netán menstruációs problémája akadt vagy csak félti a kis nokedlijét, amivel tán még egy csajt sem b*szott meg rendesen? Vagy mi a problémája Adam úrfinak vagy mondjam inkább úgy, hogy a kisasszonynak? Végül is magára az jobban illene, nem de?
Ezt már nem bírtam tovább... engem senki sem sértegethet csak úgy! És beleüvöltöttem az órájába, de kegyetlenül:
-Pofa be! Maga szadista sátánvérű barom!
Nem tudtam, hogy voltam képes mind ezt a képébe ordítani, de megtettem... de a következményekkel elfelejtettem számolni. A f*szi feje vérpirossá vált, a szemei mellett lévő erek felduzzadtak, a szemei pedig olyan szinten nyitva voltak, hogy azt már nem tudom elmondani sem, leírni sem. És a r*hadék megragadta a fejemet és mindenki szeme láttára tízszer (nem gyengén) tiszta erőből a rúdnak a tartójához verte. Majd egy akkora pofont, vagy mondjuk/írjuk inkább úgy, hogy akkora pofán b*szást kaptam, hogy védtelenül a parkettára omlottam. Az arcom égett az ütéstől, éreztem a r*hadék minden egyes ujjának helyét. És ijedten nyúltam a homlokomhoz ami a legjobban fájt... véres volt, a lefolyó vértől az egész arcom véres is lett. Szörnyű érzés volt, a sokktól sokáig a földön hevertem... Wilson meg mosolyogva nézte a szenvedésemet. Majd ismét nekikezdett:
-Na, gyerünk! Ugord már át kislány!
És a hajamnál fogva felrángatott és kénytelen voltam még egyszer megpróbálni az átugrását...
3.Rész/első vágyam valóra válik
(Nincs elég komi, nincs új rész... ha van elég komi, van rész:)
Mi csak akkor vettük észre, hogy a kertész meglátott, amikor Brian vállára tette az egyik kezét... a másikat meg rám. Brian ijedtében lenyelte a cigijét, majd mind a hárman futásnak eredtünk volna, de a kertész erősen belemarkolt a vállunkba. Csak Josh volt szabad... aki egy gerebjével fejbe vágta az embert... az rögtön elengedte a vállunkat és a földre zuhant.
-Baszki! Ugye azért nem halt meg?
Aggódott Brian.
-Hááát... nem tudom.
-Mindjárt megnézem én!
Mondtam és leültem a földre, majd levettem a kertész fejéről a sapkát. A feje be volt törve és csak úgy folyott belőle a vér.
-B*zdmeg Josh! Kinyírtad a pasast!
Mondtam neki. Erre előjöttek neki az első könnyei.
-Na ne már! Mit bőgsz itt?
Kérdezte tőle Brian.
-Megöltem egy embert te f*sz!
-Ne veszekedjetek már bakker! Inkább azon járjon az eszetek, hogy mit csináljunk vele!
Szóltam bele a vitába. Josh csak nézett rám és várta, hogy döntsek, de végül Brian döntött...
-Szerintem ássuk el, nem tudunk vele mást csinálni... ugyanis elég egyértelmű lenne, hogy mi öltük meg, ha itt hagynánk a holttestet csak úgy. Ezek a nyomozók még azt is kitudják deríteni, hogy viselek-e alsógatyát, szóval ez lenne a legértelmesebb dolog.
-Oké.
Mondtam és kezünkbe vettünk egy ásót Briannel és nekiálltunk a gödör ásásnak. Csak Josh állt még mindig berezelve, én pedig beszóltam neki.
-Na mi van kislány? Frissen van lakkozva a körmöd, hogy nem tudsz egy sz*ros ásót sem megfogni?
-És ha lebukunk?
Sóhajtottam egyet és ezt mondtam neki:
-Akkor fuss előre és szólj ha jönnek!
-Rendben!
Mondta, és a gimi másik feléhez szaladt. Mi pedig csak ástunk és ástunk Briannel, még egy szép mély gödör nem keletkezett. Ekkor letettük az ásót és pihentünk egy kicsit, ugyanis a nagy munkában úgy izzadtunk, mint az állat... Brian a kerítésnek támaszkodva lehajtott fejjel pihent és a farmer dzsekije ujjával törölgette a homlokát. Én pedig a kertész holtestje mellé ültem ismét, de most a véres fejét nézegettem... ez volt az egyik
legnagyobb élményem! Kihasználtam a helyzetet, hogy az egyik álmom megvalósuljon. Ezért a kezembe vettem két kis erős botot és a törött fejét szétfeszítettem, ami ketté is vált... borzongtam a látványtól, de a kíváncsiság és a vágyaim irányítottak. Megláttam a fehér agyát is, amiből ilyen folyékony akármi szivárgott ki... Nem bírtam ki hogy ne fogjam meg az agyát... rögtön kivettem a koponyájából és elkezdtem nézegetni. Na ekkor Brian felemelte a fejét...
-Mit csinálsz b*zdmeg?!
1.Rész/a mocskos vágyakkal rendelkező fiú bemutatása
(Nincs komi, nincs rész... ha van komi van rész:)
Heló, a nevem Adam. Most lettem nemrég 16 éves, és már nem a megszokott általános iskolámba járok, hanem a sötét és komor gimnáziumba... ahol csak két nagy haverom van

Brian a füves és Josh a perverz. Most pedig reggel hét óra lehet, és még mindig a tükör előtt bámulom a nagy b*zi fejemet, miközben a fogamat mosom. És mélyebben elgondolkozok azon, hogy milyenek is lehetnek az emberek belső szerveinek a tapintása, élő látványa. Ebbe sokszor beleremegek, mert a kíváncsiság hajt. Egyszer csak fogmosás közben látom, hogy az ínyem vérzik. A fogmosást abbahagyom és a tükörben megtekintem, hogy mért is vérzik? Mutató ujjammal az ínyemhez nyúlok, a fogam mozog... ez elkezd feldühíteni és elkezdem tekergetni, piszkálgatni a fogamat. Egyre jobban vérzik. De folytatom, tíz perc után csak annyit veszek észre, hogy a tükör és a mosdó már tiszta vér. Nagyon izgat az is, hogy milyen íze lehet a vérnek, ezért megnyalom a véres tükröt... egy percre ledermedek és már kezdenék fantáziálni, amikor anyám ordít:
-Kisfiam! Siess, elfogsz késni a gimiből!
Lepattantam ekkor a tükörről és vissza ordítottam:
-Jól van már, megyek!
Gyorsan megengedtem a csapot és lemostam a véres helyeket, a számat pedig ötször kiöblítettem. A gatya már rajtam volt, bementem a szobámba. És ott felvettem a pólómat, majd felvettem a táskámat a hátamra és kimentem a konyhába, ahol már várt az anyám által készített hami szendvics. Az gyorsan bekaptam, a telómat zsebre vágtam. A gördeszkámmal pedig elindultam a gimibe. Miközben az utcán száguldoztam megjelent a két "nagymenő" akik előszeretettel cseszegettek a fekete cuccaim miatt... Most épp a lábukat tették ki, én pedig elbotlottam, a deszkámat pedig elvették. A nagyobbik elővette a f*szát és ráhugyozott. Ekkor dühbe jöttem és felálltam és nekimentem, de ő sokkal nagyobb és izmosabb volt nálam, simán félrelökött, majd a kisebbik lefejelt. Hanyatt vágódtam... ők csak röhögtek és elsétáltak mellettem. Ekkor már késésben voltam, így rögtön feltápászkodtam, majd pár falevéllel letörölgettem a deszkámról a szennyet. Majd felpattantam rá és folytattam száguldozásomat, egészen a gimi kapujáig. Ott megálltam és kézbe vettem, s bementem az ajtón. Ugyan az volt, mint mindig... a pom pom lányok k*rvultak, a normálisabbak siettek az órákra, a focis fiúk smároltak a nagy dudájú csajaikkal... rám meg a szekrényeknél várt Brian és Josh.
-Cső Adam!
Mondják boldogan.
-Cső! Na mi ez a boldogság bomba srácok? Láttátok Hollit a Playboy-ból?
-Hm... az nem lenne rossz! De itt most más a szitu.
-Na mond Brian!
-Apámat a drogdílerek előléptették! Már nem csak mariskával és kokóval, hanem heroinnal is kereskedhet! Na és persze ezeket mind a pincében tárolja nagy tévés dobozokban, úgyhogy tudunk belőle csenni!
-Áhh! Ez király lesz!
Tettem hozzá és megnyaltam a szám sarkát.
-Majd adhatunk belőle a hippi csajoknak is! Heroinos bigét még nem d*gtam!
Mondta ezt Josh, mi ketten meg csak röhögtünk Briannal, mint a fakutyák. Majd elérkezett a becsöngetés ideje, ekkor rohantunk a termünk felé. És egy hajszállal előbb beértünk, mint a biológia tanárnő. És leültünk a hátsó padokba... majd a tanárnő elkezdte az órát.
-Sziasztok kisdiákok! Most a nemi szervekkel fogunk megismerkedni!