36.Rész

36.Rész/a felvilágosító óra vége és egy kib*szottan nehéz nap kezdete Josh számára...

(10komi és lesz kövi)

-Hát most én is legszívesebben szétnevetném az agyamat, de mivel én vagyok a felvilágosító tanár, ezt nem áll módomban megtenni.

De ettől Ronnak nem lett jobb kedve és a nő folytatta:

-Na, nem kell elkeseredned, bárkivel megtörténhet ez!

-Tényleg?

Nézett Ron nagy kérlelő szemekkel a tanárnő szemébe.

-Igen.

-Mért? Magával is fordult már ilyen elő, hogy fölvett volna esetleg egy férfi alsógatyát?

A nő erre nem válaszolt, hogy mért nem válaszolt azt nem tudom, csak azt, hogy ez volt életem egyik legjobb napja, hisz végre nem én voltam a hülye mások szemében, hanem Ron. És lehet, hogy önző vagyok, de ez nagyon jólesett és élveztem. Főleg azt, hogy pár perc múlva végre kicsöngetek és kezdetét vette a 15perces szünet. Na és persze odamentem az igazgatói irodához, hogy először kapjak hírt arról, hogy hogyan cseszte le Josht és Briant az igazgató. Kb. 5percig állhattam az ajtó előtt még ki nem jöttek.

-Hogy ment?

Kérdeztem tőlük. Láttam, hogy Briant ez nem nagyon viselte meg, de Joshon az

ellenkezőjét láttam. Végül is egy kis három fejes pókerarcozás után először Brian szólalt meg:

-Nekem csak annyit mondott az igazgató, hogy a meleg dolgaimat/ügyeimet/vágyaimat ne a gimiben elégítsem ki...

-És neked mit mondott Josh?

-Közöd?

Az e fajta bunkóság Josht egyáltalán nem jellemezte, szóval szerintem jó nagy sz*rban lehetett.

-A haverod vagyok.

Vágtam vissza neki.

-És?

Ezt már nem hittem el... nem elég, hogy egy nem rá jellemző bunkó sítust vett fel, utána meg elkezdett flegmázni, akárcsak egy szolizott kacsaszájú p*csa. Nagyon nem vágtam, hogy most mért ilyen velem...

-Mi van? Az igazgató nem díjazta a magánakciózásodat? Lehet, hogy ő is szívesen lesz*pott volna téged!

Próbáltam kicsit humorosabb lenni, hátha sikerül a régi Josh szellemét felidéznem ezzel.

-Azt hiszed most, hogy olyan kib*szottan vicces vagy? Tudod mit? Rohadjatok meg a b*zi barátoddal együtt ott ahol vagytok ti mocskos kis senkiházi ebek! K*rvára elegem van a hülye kis nyálas, csöpögős dumáitokból, nekem ti ne pofázgassatok! Én lépek na csá! Soha viszont ne látás!

És már itt se volt, úgy eltűnt, hogy csak na. Én meg csak néztem hülyén Brianra.

-Ebbe meg mi a f*szom ütött?

-Kivágták...

-Hogy mi van?

-Kirúgták a gimiből, ez volt az utolsó hülyesége, ez az igazgató számára már tűrhetetlen volt... túl trágárul beszélt és elkezdte szidni az igazgató anyját meg minden, egy igazi szörnyeteggé vált abban a 20 percben amit bent töltöttünk az igazgatóiban.

35.Rész

35.Rész/felvilágosító óra: Ron magyarázkodik

(5komi és lesz kövi)

Az okos rémülten elkezdett mentegetőzni, avagy nem létező hülyeségeket hordott össze-vissza, de viszont ez számomra jól jött, hisz ez javította az önértékelésemet, hisz én 100%, hogy nem ilyen f*szságokat hordtam volna össze, hanem egy hihető sztorival rukkoltam volna elő, mert ez az egy dolog volt amiben okosabb voltam, mint ez a gyíkfing. De igazából segíthettem is volna neki kimászni ebből az egészből, de igazából lesz*rtam, mert ő is már egy csomószor lesz*rt engem amikor szükségem lett volna rá, hogy megírja helyettem a dogákat, házikat... És ott volt, hogy segítse? Nem, mert neki a többi gyík feltalálásai fontosabbnak tűntek, mint én, aki már öt tantárgyból már év végén bukásra áll. Szóval a lényeg az volt, hogy még ő mentegetőzött és próbálta megmagyarázni a dogokat, addig mi ott röhögtünk a háta mögött tiszta tüdőből.

-Mélyen tisztelt tanárnő, ez a nővérem tangája tetszik lenni, nem az öné!

-Azt hiszed, hogy ma jöttem le a falvédőről kisfiam? Ennyire hülyének nézel? Neked nincs is nővéred!

-Jajj, akarom mondani, hogy az édesanyámé!

-Nem hinném, hogy ez ráférne anyádra... Fölösleges magyarázkodnod, inkább az igazat mondjad!

Ekkor abbahagyta a hazudozást s elkezdte az igaz sztori elmesélését...

-Hát kérem az úgy volt, hogy szünetben rám jött a szükség és elmentem wc-re. S miután elvégeztem a dolgomat, megragadta a szememet egy gyönyörű női tanga, ami az egyik wc fülkénél hevert egyes egyedül, gazda nélkül és hát nagyon megtetszett. És azon kezdtem el fantáziálni, hogy milyen érzés lehet egy ilyet felvenni és hát fel is próbáltam...

Ekkor jött az a kérdés a tanárnőtől amire senki sem számított ebben a szituációban:

-És milyen érzés volt?

Na, ekkor mi már készek voltunk, egymást próbáltuk támasztgatni, hogy hasra ne esünk a röhögőgörcskor ami akkor jött ránk, de kegyetlenül. De az igazi kib*szott nagy görcs csak akkor jött ránk, amikor a zsenike válaszolt is a kérdésre teljes mértékben őszintén:

-Nem rossz, nem rossz... de elől lehetne kicsikét nagyobb, mert a büszkeségemre nincs jó hatással. Hátul meg olyan, mintha valaki turkálna a popómban, de amúgy nem olyan rossz...

-Rendben értem Ron, értem, de azért azt nem kértem, hogy ilyen részletes légy!

-Elnézést tanárnő...

Mondta és elkezdte lehúzni magáról a tangát, s folytatta:

-Mindjárt vissza is adom, amit elhagyott...

De mielőtt levette volna a tanárnő félbeszakította:

-A tiéd lehet, megtarthatod!

Erre az okos Ron meglepődötten ezt nyögte ki.

-Ahogy gondolja.

S visszaráncigálta azt is s a nadrágját is, majd visszavette a kockás ingét és elindult az ajtó felé...

-De még nincs ám vége az órának!

Szólt rá a nő.

-De én elszeretnék menni, mindenki rajtam röhög... nem jó érzés.

34.Rész

34.Rész/felvilágosító óra: a zseni közbelép...

(17komi és lesz kövi)

A nagyokos szerintem életében először kérdezhette meg ezt:

-Ezt én most nem értem. Te ezt komolyan gondolod? Hisz ez csonkítás, szóval bűn rád és rám nézve is. Ez egy botrányos kitaláció, szörnyű és egyenesen felháborító, hogy egy ilyen ifjú elméjében, gondolatában ilyen előfordulhat! Szerintem neked komoly önértékelési problémáid vannak, amiket ezek szerint nem tudsz kordában tartani és más emberek csonkításában töltöd ki, ahelyett, hogy elmennél egy lelki sebészhez vagy esetleg a pszichológushoz! Hidd el az aztán igazán sokat segítene a bajaidon és ez nem lenne pénzkidobás!...

És csak mondta és mondta a zagyvaságokat amiknek én még a felét sem értettem/érthettem hisz én egy egyszerű ember voltam paraszt múlttal és jövővel... szóval, hogy a f*szba érthettem volna ebből valamit is? A lényeg, hogy én rögtön közbevágtam az értelmetlen agymosásának...

-Na, blöki, levágod az egyik lábujjadat vagy sem?

-Ez nem kérdés, ki az a beteg, aki saját maga tejrészeit akarja levágni? Én ugyan nem! Nekem van eszem és nem küzdök önértékelési problémákkal, hogy ilyen antinormális tettek felé forduljak!

-Te tudod... akkor le a pólóval!

A kik*rt zseni levette a kockás ingét és betette középre összehajtogatva. S az üveget ismét megpörgettük. Ha hiszitek ha nem, az üveg megint ugyanott állt meg, nagy mázlimra.

-Na, most már levágod azt a nyomorult ujjadat?

-Nem fogom, akármennyire is erőszakoskodol! Az nem megoldás, hogy ahelyett, hogy magadba néznél jó mélyen, hogy észrevedd a problémáidat, ahelyett mást próbálsz rávenni a beteges agyad ötleteinek végrehajtására. Ez nem normális dolog!

-Akkor vedd le a gatyád!

A gyíkfej levette a nadrágját és összehajtva betette középre, de az alsógatyája elé helyezte ez egyik kezét... szerintem valamit titkolt. A lényeg, hogy még egyszer megpörgettük a sörösüveget ami ismét ugyanott állt meg Freddynek köszönhetően, aki az üveg alá nyúlt, mikor az okos nem figyelt éppen. Én pedig megint jöttem a szokásossal:

-Vágd le az ujjad!

-Nem!

-Akkor le az alsógatyával!

Na, ekkor már nem volt nagy a pofája neki, úgy elkezdte szorongatni az alsóját, hogy alig tudtuk róla lehúzni, de végül is sikerült! És mit láttunk vajon? Egy csipkés

piros tangában veszítettek a tojásai... S ekkor észrevette a tanárnő, hogy nem figyelünk és felkapcsolta a villanyt és mérgesen ráordított a gyíkra:

-Te mocsok! Mit keres rajtad a tangám?!

33.Rész

33.Rész/felvilágosító óra: kicsit máshogy...

(16komi és lesz új rész)

Brian szóhoz se jutott hirtelen én meg egy laza kis röhögőgörcsöt kaptam, ennek köszönhetően egy normális szót sem tudtam mondani, csak erősen megragadtam az asztalomat, hogy a nagy nevetésben le ne essek a székről. Csak Josh tudott válaszolni, teljes mértékben felháborodva:

-Ez a b*zeráns balfék leakarja sz*pni a br*neremet! Ez meg van hibbanva! Csináljon már ezzel a kreténnel valamit!

Ordította, de a tanárnő csak röhögött. Josh pedig folytatta...

-Ne csak tátsa azt a retkes p*fáját b*ssza meg! Komoly sz*rban vagyok, húzzon már ki innét!

Ekkor a tanárnő felhívta a gimi igazgatóját és elmondta, hogy mi a szitu és már jött is két kopasz fejű biztonsági ember vagy mi és elhurcoltál Brianékat az igazgatói irodába. Én pedig még mindig röhögtem, mint a fakutya. Nagy "mázlimra" nem csak a székkel együtt zuhantam a földre, hanem az asztallal együtt is amit erősen fogtam, remélve, hogy akkor ez a baki nem történik meg, de hát tévedtem. Egy nagy puffanás kellett és mindenki engem kezdett el bámulni, ahogy még a földön fetrengve is nevetek... ezt természetesen mindenki viccesnek találta a helyzetemet, kivéve a dirit. Az rögtön megragadta a fülemet, s annál fogva fölhúzott és rám kiabált...

-Adam! Most rögtön hagyd abba ezt a hülye nevetést és állítsad fel a székedet és az asztalodat! Mit képzelsz magadról? Nem kocsmában vagy, hanem gimnáziumban, ahol tanulni kell, nem hülyéskedni!

Nem bírtam ki, hogy ne vágjak neki vissza...

-Hát pedig amint láttam magácskának is tetszett Brianék ügye!

-Na, most azonnal fejezd ezt abba!

-Jól van már! Nem vagyok sík hülye, értek a szóból és szót is fogadok, amint maga beismeri, hogy ez tényleg vicces volt!

S elkezdődött a tanárnő kontra én című farkasszem nézés. De végül beismerte:

-Rendben, legyen neked igazad, de csak most az egyszer!

Én pedig elégedett p*fával felállítottam az asztalomat és a székemet is. A tanárnő pedig folytatta a felvilágosítást. De előbb lekapcsolta a villanyt, s elhúzta  függönyöket, hogy a kivetítés tökéletes legyen... A lényeg igazából az volt, hogy háttal volt nekünk, így mi azt csinálhattuk amit akartunk, persze azért meg voltak a határok, én pedig közel voltam ahhoz, hogy kib*sznak a gimiből, ezért visszafogtam magam és próbáltam arra koncentrálni amiket a tanárnő mondott. Majdnem

elaludtam. De egy különös dolog megragadta a szememet mikor hátrafordultam, hogy megnézzem, hogy a többiek mit csinálnak... És mit látok vajon? Mindenki leghátul a földön ülve üvegezik. Gondoltam én sem maradok ki ebből a mókából és

természetesen beszálltam. Szerencsére nem felém fordult a sörösüveg szája, hanem az osztály nagyokosa felé, akinek a feladatát én találhattam ki. Nekem már be is ugrott betegebnél betegebb ötlet. És már közöltem is vele, hogy mit kell tennie, mindenki nagy örömére:

-Vágd le a lábadon lévő egyik kisujjadat!

+Napi vicc:

Fiú:

-Ne vedd komolyan, hogy futottam utánad, futok én a focilabda után is, aztán belerúgok!

Lány:

-Te se vedd komolyan, hogy odavoltam érted. Odavoltam én már egy cipőért is, aztán felpróbáltam sokkal jobbakat!

:D

+A költeményem amit 46másodperc alatt megírtam:

Beléd megy a f*szom,
Erre most ráb*szol,
te tetves kis k*rva,
kib*szlak az útra,
ott majd tántoroghatsz,
míg a sarkad bírja,
én lesz*rom,
lehet bármi is a bajod!

(xD Ezt érdemes a Google fordítóba beírni ha unatkoztok :DD)

32.Rész (+Díj:))

32.Rész/felvilágosító óra: a kezdet

(15 komi és lesz kövi)

Brian nem felelt Josh kérdésére semmit, csak mosolygott és belecsípett a fiú seggébe, majd puszit dobott neki. Ezután Josh arcáról eltűnt a nagyképű mosoly és elkezdett hátrálni. Ekkor már úgy érezte Brian, hogy itt a méltó alkalom válaszolnia a kérdésre:

-Odavagyok érted baby!

S rá is kacsintott, amitől Josh még nagyobb frászt kapott és ijedten rohant be az osztályterembe. Brian és a barátja velem együtt meg csak röhögött. Elég vicces volt megrémülve látni Josht, pedig Brian nem is gondolta azt komolyan amit neki mondott, csak úgy gondolta kicsit pesz*patja. Na, de nem sokáig tartott az öröm, mert elérkezett a csöngetés ideje és mindenki elkezdett loholni a termébe. Szóval a folyosó nagy versenypályává alakult át ekkor, s mi is elindultunk a termünkbe. Brian gyorsan elbúcsúzott a pasijától, aki másik osztályba járt és ő is bejött velem a terembe. Leültünk, egyértelműen az utolsó padokat stoppoltuk le, hisz azok szinte már a törzshelyünkké váltak, Joshnak, Briannak és nekem. Szóval kb. 10 percig kempingeztünk ott hátul, vagyis csak addig amíg be nem esett az ajtón egy ismeretlen vörös hajú, szemüveges, de szép nő, akinek mindkét keze televolt kis mappákkal. Maga után becsapta az ajtót és sietve ledobta a tanáriasztalra a mappáit. A teremben pedig csend lett rögtön. S elkezdte:

-Sziasztok diákok! Én Mya vagyok, és azért jöttem most ide, hogy felvilágosítsalak benneteket a kapcsolatokról és a szexről!

Ekkor mindenki elkezdett sunyiban röhögni az orra alatt, minket is beleértve. Mi hárman hátul szinte már sírtunk a nevetéstől, hogy mi fog itt aztán történni. Ez fel is tűnt neki...

-Mi olyan nevetséges ezen? Gyertek töltsétek meg az első padokat, gyerünk! Ott hátul nem fogtok látni!

-Igenis tanárnő!

Mondtuk röhögve és leültünk az első padokba, amik szinte mindig üresek voltak, hisz ki volt olyan hülye, hogy rögvest a tanár elé üljön, hogy aztán észrevegye az, hogy puskázik... Szóval neki is kezdett a nő. Az egyik mappából kivett egy lemezt, amit

a laptopba helyezett, amit összekapcsolt a kivetítővel és a fehér vászonra kivetített egy hatalmas fekete péniszt, álló pozícióban. Ekkor az osztályban a csajok teljesen be lettek gerjedve, hisz úgy nézték azt, mintha ő lenne a megváltó, a király. Mi pedig röhögtünk és összesúgtunk minden félét, miközben a tanárnő a magömlésről meg mi a f*szomról beszélt...

-Hallod Brian, ez hatalmas, ez tuti nem emberé!

Súgtam röhögve neki.

-Ez egy feketéé, az tuti, nekik ekkora!

Súgta vissza nekem. Erre megszólalt Josh is felháborodva.

-B*szki, ez még az enyémnél is nagyobb, ez már nem érvényes, de fogadjuk, hogy nincs benne annyi sperma, mint az enyémben!

Brian pedig folytatta a szivatást:

-Mutasd meg Josh, egyetlen szívem-lelkem a tiédet és megmondom, hogy melyikben van a több sperma!

-Sz*pd le a f*szom, te hülye b*zi!

Mondta Josh ironizálva, de a következményekkel nem számolt...

-Oké, vedd csak elő a Jancsit, majd én bekapom!

-Mi a ...?

Be se tudta rendesen fejezni a mondatát Josh, de már Brian kezdte is kihalászni a f*rkát. Josh pedig erősen tiltakozott, de Brian nem engedett...

-Mit csináltok ott?!

Szólt rájuk a tanárnő.

*****************************************************************************

*****************************************************************************

*** Díj ***

Szabályok:

Tedd ki a képet: -Megvolt.

Köszönd meg annak akitől kaptad: -Nagyon szépen köszönöm DarkDevil & Unnieee !!! ((:

Írj magadról tíz dolgot:

-Kicsit filmbuzi  xD

-Cuki vagyok :D

-Barátságos és szeretetreméltó (:

-Tökéletes csaló xD legyen az kártya/társas vagy akármilyen játék is :D

-Matekhoz hülye o.O

-Képes vagyok majd nem egész nap 11 centis magassarkúban mászkálni+futni xD

-Őszinte és vidám természetű ember vagyok, na és persze nyugodt, mint a tejberizs :DD

-8 éves akarok lenni!

-I love fucking good koncerts (L)

-Utálom a sárga+bili kék színű cuccokat -,-

Küld tovább 6 helyett 4 emberkének:

-nyuszi_girl (tudom, hogy nincs blogod és nem tudod kitenni, de attól még küldök neked egyet, mert baromira bírlak ((: )

-Unnieee (szerintem már tudod, hogy mért kapod :D Az előzőbe már kifejtettem :))

-DarkDevil (szerintem te is sejtheted, hogy mért kapod :D)

-Kicsi_Hell (marhára csípem a bejegyzéseidet, főleg azért, mert egyediek és jól kivannak fejezve a mondataid és jó olvasni őket :))

Bejegyzés a blogjukon:

-Hamarosan ;)

31.Rész (+Díj :))

31.Rész/meleg dolgok...

(Max 10 komi és lesz kövi ;))

Úgy néztem kb, mint egy etióp kisfiú a nagyvárosba tévedve. Szóval egyszerűen nem hittem a szememnek... És Brian és az az " érdekes " srác megállt előttem. Én ott nyomban rájuk is vertem a kérdésemet:

-A büdös k*rva anyját Brian, te b*zi lettél?!

Brian barátocskája a kicsit agresszív kérdésemtől megijedt, de Brian a fülébe súgta, hogy nyugodjon meg minden oké lesz... Majd igyekezett kielégítő választ adni a kérdésemre.

-Hát... tudod Adam, változnak az idők. És vele változunk mi is... és olyan dolgokat tudunk meg amik egy életre megváltoztatnak bennünket. Én is megtudtam néhány dolgot a szerelmemről, aki nő volt és ez bennem felháborodást keltett. Igyekszem minél előbb elfelejteni, de ahhoz kell egy partner, aki több, mint barát... És ezt a felejtést segítő partnert Georgeben találtam meg. Ő volt az aki amíg te nem voltál itt, addig támaszt nyújtott és miközben kiöntöttem neki a lelkemet elcsattant az első csókunk is! Úgy érzem a szerelmet is megtaláltam benne, és mától meleg vagyok!

Jelentette ki nekem. Én egyszerűen nem hittem el... vagy csak nem akartam elhinni, hogy kitalálta, hogy mától a szerelmével fog melegedni. Hát kib*szottul sz*rul éreztem magamat... És flegmán ezt mondtam nekik:

-Akkor legyetek k*rva boldogok együtt!

-Áhh köszcsi Adam!

Szólalt meg George, én meg csak nagy szemekkel néztem, hogy beszél ez már... Majd láva Brian a zizi tekintetemet megszólalt:

-Úgy értette, hogy köszönjük! És külön köszönöm, hogy elfogadtad a melegségemet! Örök hála! És nyugi, ugyan úgy a legjobb haverom maradsz Adam!

-Akkor kezet rá!

Mondtam és kezet fogtam Briannal. Ekkor Josh már abbahagyta a szépségem smárolását s rögtön idejött hozzánk... úgy látszott a meleg szót tökéletesen meghallotta. És rákezdett:

-Na, szóval ki itt az, aki a férfi zacsira gerjed? Talán te, Adam?

-Nem én vagyok az, te d*gógép!

Ordítottam rá Joshra.

-Bakker, nem mondod Brian, hogy neked ferde hajlamaid vannak! Ugye én nem vagyok az eseted?

*****************************************************************************

*****************************************************************************

* Díj *

Szabályok:

1. Tedd ki a képet a blogodra! (-Meg volt :D)

2. Köszönd meg annak akitől kaptad! -Nagyon szépen köszönöm Unnieee & DarkDevil !!! ((:

3. Írj le 6 dolgot magadról!

-Nagyon szeretem a " beteg " filmeket xD

-Sörfüggő vagyok :P

-Kedvenc kajám a meggyes palacsinta vanília öntettel =)

-Utálom 2012-t, a 70-es vagy a 60-as években szeretnék élni, amikor még nem igazán voltak gépek és sokkal boldogabbak voltak az emberek és még Elvis Presley is élt és nem az sp, meg a faszom tudja mik körül forgott a világ...

-Művész szeretnék lenni (:

-Szinte minden hülyeségre vevő vagyok xD

4.Küldd tovább 5 helyett 2 bloggernek!

-Mivel napról napra jobbnál jobb történetek íróinak blogján jártam, ezért csak 5 embernek nem tudnám ezt elküldeni nyugodt szívvel, ezért annak a 2 embernek küldeném, akik szerintem a többi jó történet írók között is kiemelkedőek, ez a 2 ember nem más, mint: Unnieee & DarkDevil ! (: (és nem azért küldöm nekik, mert tőlük kaptam a díjat!)

5. Hagyj megjegyzést blogjukon!

-Megvolt ;)

30.Rész

A 30., VAGYIS A 3.JUBILEUMI RÉSZ!!!

30.Rész/faggatások, keresések és a " meglepetések "

(Max 30 komi és lesz kövi!!! ;))

-Mi az, hogy eltűnt?!

Háborodott fel a nő.

-Tudod az azt jelenti, hogy nincs meg!

Próbált Josh parodizálni, kevés sikerrel...

-Tudom, hogy mit jelent! De akkor is, hogy lehet az, hogy eltűnt? Nem kerestétek? Lehet, hogy komoly baja van! És ha megsérült? Remélem nem az esti dolog miatt tűnt el...

Az utolsó mondatra gyorsan felkaptam a fejemet.

-Ezt hogy érted? Mi a f*sz történt tegnap este?

-Hát izé...

-Ne izézzál b*zdmeg! Nyögd ki!

-Jól van... nagyon szép este volt, Brian hazakísért és hát én szerettem volna ha nem kísér be, mert nem akartam, hogy ez a dolog megtörténjen, de...

Nem bírtam a halandzsa szöveget ezért közbevágtam idegesen:

-A lényeget mondd bakker!

-Jó! Szóval bekísért a házba és észrevett minket a barátom... Brian pedig kiakadt...

-Mekkora egy büdös k*rva vagy! És mégis milyen " barát " ha kérdezhetem?!

-Inkább szexpartner...

-Még jobb mondhatom!

-És egy sz*pást mennyiért vállalsz?

Vajon ki szólalt meg? Hát Josh, és már tolta is le a sliccét. De én most egyáltalán nem voltam jókedvemben ezért ezt ordítottam a képébe:

-Ha nem bírsz komoly lenni egy kib*szott percre se Josh, akkor tudod mit? Húzz el a jó büdös francba! És ezt most véresen komolyan mondom!

Josh erre fölhúzta a sliccét és elindult haza, csak ennyit kiabált vissza:

-Utállak!

De én ezt nem vettem komolyan, igazából lesz*rtam. Abban a pillanatban csak az érdekelt, hogy megtudjam, hol lehet Brian, a legjobb barátom. Josh vicceinek és perverzségének itt és most úgy éreztem, hogy nincs helye. Még csak hátra se nézett, csak úgy elment zsebre vágott kezekkel.De én nem tétováztam tovább, rögtön folytattam a nő faggatását, hátha kiderül, hogy Brian hova mehetett.

-És nem mondott semmi olyat, hogy hova megy?

-Nem... csak becsapta maga után az ajtót és ennyi.

Egy dőre úgy tűnt, hogy fölöslegesen próbálkoztam a faggatással, de bevillant valami!

-Nem lehet, hogy Brian otthon van?

-Nem tudom... erre még nem is gondoltam! De igyekezzünk akkor, keressük meg!

És elindultunk Brianék háza felé. Miközben mentünk az utcán folyamatosan Briant

kerestük a szemünkkel, hátha valahol felbukkan, mert hát azért annyira nem voltunk benne biztosak, hogy otthon van... Szóval egy óra alatt értünk Brianék házához. Bekopogtunk. Az ajtót senki sem nyitotta ki, és zárva is volt. Így hát nem tudtunk mit tenni, bemásztunk a nyitott ablakon, ugyanis Brianéknál szinte mindig nyitva voltak az ablakok, mert ő is és az apja is kemény drogfüggő, de egyikőjük sem szereti a cigi füstjének szagát, ezért annak " távoznia kell " a házból. A lényegre térve: bemásztunk az ablakon és én már úgy megszokásból indultam a pincébe Emmával együtt, ahol általában nagy dobozokban feküdtek a különféle drogok... a marihuánától az LSD-ig ott minden megtalálható volt. De minket elsősorban csakis az érdekelt, hogy Briant megtaláljuk ezért különösebben nem vetettünk szemet a dobozok tartalmára. Csak mentünk és mentünk a nagy pincében a dobozvárak között, remélve, hogy élve megleljük barátunkat. De nem jutottunk semmire... végig mentünk... de Brian sehol. Ekkor elkezdtük nyitogatni a dobozokat hátha valamelyikben fekszik. És miközben a dobozokba nézelődtünk be, meghallottunk egy nagy nyögést... ez egy nő hangja volt. Majd azt hallottuk, hogy egy nő ezt üvölti:

-Nyomjad belém drága!

Elég egyértelmű volt az egész! Fel is csillant a szemünk... valószínűleg éppen Brian b*sz egy csajt, mert azt a fájdalmat akarja a tanárnőnek okozni amit ő tett vele. Így hát Emma és én robogtunk is már föl a padlásra, ahonnan a hangok jöttek. Felmentünk. Már csak egy ajtó választott el minket Briantől és a csajtól akit éppen kúrt. Szóval először bekopogtunk, de senki nem mondott semmit, csak a csaj nyögött jó hangosan. Ezért csak úgy kinyitottuk az ajtót... ez egy csalódás volt... az ágyban egy ötven fölötti nő vonyított, miközben Brian apja verte hozzá a f*szát. Vagyis: undorító látvány volt és még Briant sem találtuk meg. De én minden bátorságomat összeszedve Brian apjához mentem aki úgy csapkodta a kígyóját, hogy szerintem föl sem tűnt neki, hogy bementünk... vagy csak be volt szívva rendesen. Tehát odamentem hozzá és megböktem a mutató ujjammal a hátát, mire ő abbahagyta a hadonászást és felém fordult, ezt kérdezve:

-Mi a hézag Adam fiú?

-Nem tudja hol van a fia?

-A kicsi vagy a nagy?

-Hogy érti, hogy a kicsi vagy a nagy?

-Hát úgy kedves barátom, hogy Brian vagy a kicsi fiú akit éppen most csinálok ezzel az elbűvölő nővel?

-Maga nem házas?

-Má vagy tíz éve meghalt az asszony... túl mohó volt a drogok terén!

-Értem... szóval Brian hol van?

-Hát a gimnáziumban!

-Az lehetetlen!

Vágtam rá rögtön és szóhoz sem juttattam Brian apját, hisz folytattam...

-Most nemrég, olyan két órával ezelőtt voltunk benn a gimiben és Brian nem volt ott!

-Mivel most, nem rég indult el oda!

-Ja...

Mondtam, és megragadtam Emma felkarját és ezt kiáltottam:

-Irány a gimi!

És köszönés nélkül, szinte szélsebesen száguldottam le a lépcsőn a nőt magammal húzva, akárcsak egy kutya lenne. De ő nem szólt semmit, csak próbálta velem tartani a tempót az utcán, de megtorpant és levette a karjáról a kezemet.

-Mi van? Nem jössz?

-Azt mondtam az igazgatónak, hogy rosszul vagyok... szóval nem tűrné jó szemmel, ha csak úgy beállítanék...

-Rendben... te tudod!

És otthagytam a tanárnőt. Szaladtam ahogy csak tudtam egyenesen a gimnáziumba régi, öreg haveromhoz. Már bent is voltam a gimiben... úgy néz ki most csengettek ki. Minden diák a folyosón kevergett, dumálgatott, csajozott, pasizott, akinek ami jólesett. S miközben Briant keresgettem a sok ember között, megláttam egy gyönyörű fekete szemű, fekete hajú lányt. Na hát én rögtön szerelmes lettem belé. És ő is észrevett engem, egy kicsit szemezgettünk a folyosón, de nem sokáig, mert a lány háta mögött megjelent egy fiú... nem láttam ki az, de rögtön lesmárolta.

Csak annyit éreztem, hogy a szívem romokban hever egy olyan lány miatt akit bár életemben most láttam először és még a nevét se tudtam, de egyben biztos voltam: van fiúja! Szóval rendesen elkeseredtem. De miközben smároltak a fiú rám kacsintott... ezt nemértettem és jobban megnéztem ki az... Josh volt! A " cső, elvettem a női ideálodat, ma este meg is tömöm " típusú Josh kacsintás volt az! És a szomorúságomat rögtön felváltotta a düh! De ez csak addig tartott (vagyis pár másodpercig) amíg meg nem pillantottam Brian, aki egy srác kezét fogva jött felém...

28.Rész

28.Rész/a lógás végzete

(15 komi és lesz kövi! ;))

-Hogy a f*szba lehet maga ilyen egy roh*dt szemét fazon?!

Ordítottam mélyen a képébe... de ő csak mosolygott és még ki nem csöngettek, addig a fülemtől pár centire fújta a sípját megállás nélkül, majd miután kicsöngettek lekevert nekem ismét egy pofont és ezt mondta:

-Ne legyél ennyire kis pöcs!

Én voltam az első aki gyorsan kiosont a tesiteremből, mert már nem bírtam ezt a f*szfejt idegileg és lemostam a képemről a vért, s átöltöztem és kiszöktem volna a suliból, de Josh megállított.

-Mit sunyítasz Adam?

-Elhúzok erről a lepratelepről... f*szom ki van ettől a helytől... plusz ez a tesi óra elb*szta az egész napomat!

-Ezt te most komolyan gondoltad?

Nézett rám pókerarccal Josh. Én erről nem sok mindent tudtam leolvasni és elbizonytalanodtam. S ezt kérdeztem tőle:

-Mit?

-Azt, hogy nélkülem lógsz el!

Na, ekkor volt az a pillanat amikor felsóhajtottam és az idegességem a felére csökkent. Szóval kifutottunk gyorsan és elővigyázatosan az udvarra és ki az utcára... már csak húsz percet kellett futnunk a sulitól lévő ellentétes irányba,

hogy végre biztonságban érezhessük magunkat. És végül is egy ismeretlen zsákutcában kötöttünk ki. Egy ideig csodálkoztunk, hogy most hol a francban vagyunk, de nem sokáig... megjelent ugyanis öt farmerdzsekis paraszt kölök.

-Hát ti meg mi a macskaf*szát kerestek itt? Ez itt a mi területünk!

Szólalt meg a vörös hajú, aki a banda vezére lehetett, mert ő volt a legmagasabb. De a kérdésre nem én, hanem Josh válaszolt:

-Anyádf*szát keressük! Hogy jól megrakjuk!

Erre az öt paraszt kölök gyorsan felkapta a vizet és a csizmájukból kihúztak egy-egy botot. És mérgesen indultak felénk. Mi kicsit besz*rtunk, ugyanis az alsógatyánkban lévő "boton" kívül más fegyverünk nem volt... így addig hátráltunk míg a zsákutca falának nem ütközött a hátunk. Majd egyszerre minden felgyorsult és egy verekedés keletkezett... miközben a zsákutcában bunyóztunk Joshsal, addig a gimiben a tanárok a keresésünkre indultak. Bent és kint is egyaránt kerestek minket. S egyszer csak az udvar hátuljában megpillantott a matektanárnő egy földből kilógó véres sapkát...

27.Rész

27.Rész/tesi:az új préda...

(15komi és lesz kövi!)

Ismét nekifutásból próbáltam átugrani a rudat, de nem jött össze... pont telibe talált engem. Magyarul: a rúd felszíne péppé zúzta a tojásaimat. És úgy fetrengtem a földön, hogy közben ékességeimet szorongattam. Majd röhögve oda jött hozzám Wilson és szó szerint megrugdosott. És folytatta a kritizálást:

-Ha ha ha! Látom még kisebbek lettek a már alapjába véve extra mini golyóid! Na, de ne szerencsétlenkedj a földön! Álljál föl és ugord át te görény! Ha átugrottad békén hagylak!

Én nehezen feltápászkodtam a földről és megpróbáltam újra. És újra... de még mindig nem tudtam... Egyszerűen túl magasan volt a rúd, képtelenség volt átugranom azt. De folyamatosan próbáltam, hogy végre leszálljon rólam a r*hadék. Bár a rúd átugrásával továbbra is problémáim voltak... egyszerűen lehetetlen volt átugrani azt a sz*rt. De szerencsémre egy időre elment mellőlem! Most ment a dagadékot csesztetni. Szerencsétlen épp a padon ült és próbálta kiheverni a sok fekvőtámaszt, mikor megjelent Wilson előtte és egy hatalmasat belefújt a sípjába. A dagi annyira megijedt, hogy nyomban behugyozott. És próbálgatta a kezével takargatni a gatyáján tökéletesen látszódó nyomot, de Wilson rögtön rá jött a dologra és talált egy témát a dagi szadizására.

-Na mi van húsgombóc? Kijött a narancslé?

A dagi csak takargatta ijedten a foltot és semmit se szólt. A tesitanár pedig folytatta:

-Mit takargatod? Olyan hülyének nézel, hogy nem látom, hogy behugyoztál te beszari?

A dagi még mindig nem szólt semmit...

-Te szarházi! Mért nem válaszolsz ha kérdezlek?

Üvöltötte a dagadék képébe teljes torokból a r*hadék. A dagi pedig elkezdett sírni.

-Mért nem válaszolsz?!

Kérdezte még egyszer. De a dagi szeméből a könnyek csak úgy zuhogtak és nem mert válaszolni sem.

-Mért nem válaszolsz te gyáva féreg?!

Üvöltötte még jobban, de már dühből és méregből Wilson... A dagi pedig minden erejét összeszedve kinyögött egy mondatot:

-Nem tudom.

-Mért?!

-Nem tudom.

-Mért nem tudod? Adj már egy normális választ te elcseszett kölök, de most azonnal!

A dagi már egyáltalán nem tudott beszélni és úgy remegett, hogy az leírhatatlan/elmondhatatlan. De én már ezt tovább nem bírtam nézni....

-Hagyja békén őt maga f*szkalap!

Ordítottam rá Wilsonra, aki amint ezt meghallotta rögtön hozzám jött és úgy pofán b*szott, hogy már az orrom is vérzett.

-Na, te kis k*rva! Had lássam, hogy ugrod át azt a k*baszott rudat!

Minden erőmet összeszedve ismét nekifutásból indultam átugrani a rudat... és egy érdekes dolog történt: sikerült! Nagyon örültem és Wilson elé álltam büszkén.

-Átugrottam! Úgyhogy leszállhat rólam!

-Csak szeretnéd!

-Mi van? Megígérte, hogyha átugrom akkor békén hagy!

-Hazudtam!

26.Rész

26.Rész/tesi óra: a kínzások sora...

(Max. 10komi és lesz kövi ;))

Komolyan úgy éreztem magam, mintha egy kínzáson vennék részt a Fűrész című filmben. Csak itt a tesitanár "kedvessége" szinte csak rám és szerencsétlen dagi gyerekre terjedt ki. De hát nem tudtam mit tenni, olyan voltam mint egy kis aranyhal a körakváriumban... a szabadulásra abban a helyzetben nem volt lehetőségem. Szóval felhúztam a gatyámat és hátrább mentem és nekifutásból igyekeztem valahogy átcsinálni magamat (átugrani) a rúd másik oldalára. De mind hiába... hiába az igyekezetem. Szépen nekimentem a rúd egyik tartójának, ami kőkemény vasból készült. Ekkor Wilsonból előjött a röhögőgörcs. Úgy nevetett rajtam, hogy tíz percig csak ez játszódott le az agyamban, ez az ördögi röhögés... amire csak ez a sátánfajzat volt képes. De hamarosan véget ért ez is. És elém lépett, majd a fülemtől pár centire megfújta a sípját. Azt hittem ott őrülök meg, egész torokból fújta azt a sz*rt. Ez eltartott öt percig, de ha nem lett volna óra a teremben megsaccoltam volna, hogy húsz percig fújta.

-Na mi van kislány? Ennyi telik tőled? Hosszú haj, rövid ész!

Erre a kérdésre olyan válasz nem létezett ami után nem úsztam volna meg a következményeket, ezért csak tűrtem és tűrtem. Majd még közelebb jött felém és folytatta a gúnyolódás és végigalázás sorozatát...

-Mért nem tudja átugrani a rudat? Netán menstruációs problémája akadt vagy csak félti a kis nokedlijét, amivel tán még egy csajt sem b*szott meg rendesen? Vagy mi a problémája Adam úrfinak vagy mondjam inkább úgy, hogy a kisasszonynak? Végül is magára az jobban illene, nem de?

Ezt már nem bírtam tovább... engem senki sem sértegethet csak úgy! És beleüvöltöttem az órájába, de kegyetlenül:

-Pofa be! Maga szadista sátánvérű barom!

Nem tudtam, hogy voltam képes mind ezt a képébe ordítani, de megtettem... de a következményekkel elfelejtettem számolni. A f*szi feje vérpirossá vált, a szemei mellett lévő erek felduzzadtak, a szemei pedig olyan szinten nyitva voltak, hogy azt már nem tudom elmondani sem, leírni sem. És a r*hadék megragadta a fejemet és mindenki szeme láttára tízszer (nem gyengén) tiszta erőből a rúdnak a tartójához verte. Majd egy akkora pofont, vagy mondjuk/írjuk inkább úgy, hogy akkora pofán b*szást kaptam, hogy védtelenül a parkettára omlottam. Az arcom égett az ütéstől, éreztem a r*hadék minden egyes ujjának helyét. És ijedten nyúltam a homlokomhoz ami a legjobban fájt... véres volt, a lefolyó vértől az egész arcom véres is lett. Szörnyű érzés volt, a sokktól sokáig a földön hevertem... Wilson meg mosolyogva nézte a szenvedésemet. Majd ismét nekikezdett:

-Na, gyerünk! Ugord már át kislány!

És a hajamnál fogva felrángatott és kénytelen voltam még egyszer megpróbálni az átugrását...

25.Rész

25.Rész/kemény tesi...

(15 komi és lesz kövi! ;))

-Brian! Veled meg mi a f*sz történt?

Kérdeztem tőle. De ő csak remegett és rángatózott. Láttam, hogy az alkarján van egy tűszúrás és meg is ragadtam azt, hogy közelebről is megnézhessem, de ő amint hozzáértem ijedten kikúszott a pad alól és felállt.

-Bántani akarsz?

Kérdezte összehúzott szemöldökökkel és zárt öklökkel.

-Nem.

Feleltem vissza.

-Van nálad heroin?

-Nem, nincs.

-És nálad?

Lépett Josh felé egyet.

-Nálam sincs.

-Ne, hazudj! Nálad biztos van!

Üvöltötte, s Joshtól már csak pár centi választotta el és nagyon dühös volt... folytatta:

-Tudom, hogy van nálad! Adjál!

-Mondom, hogy nincs nálam b*zdmeg Brian!

-Ki az a Brian?

Joshsal összenéztünk, hogy mi lehet vele, vagyis egyáltalán mi történhetett vele tegnap este... És kb. ennyiben vagyunk biztosak: Brian jól teletömte magát heroinnal, majd valahogyan, akár egy rossz esés vagy fejbeverés következményeként nem emlékszik semmire. S miközben mi ezeket tárgyaltuk Brian lelépett, de olyan gyorsan, hogy azt se láttuk merre szalad. Csak annyit vettünk észre, hogy eltűnt. Pár percig keresgéltük, majd a keresését egy időre félbeszalasztottuk, ugyanis már késésben is voltunk. Villámgyorsan felpattantunk a deszkánkra és száguldottunk a sulihoz. Épp, hogy beértünk. Ismét elfoglaltuk az utolsó padokat, majd belépett az ajtón a legszigorúbb tanár, Wilson tanár úr, aki a testnevelést tartotta, vagyis a testkínzást. Nagy csönd lett... kihúzott háttal ültünk mindannyian a fapadokban. És neki kezdett:

-Mivel holnap az iskolai bál miatt elmaradna a testnevelés órám, ezért most lesz! Irány a tornaterem!

Ordította és megfújta a sípját. Mi pedig futottunk is a tornaterembe. És folytatta:

-Sorba állás! Ma megtanítom nektek mi is az az igazi testnevelés óra! Olyan tohonyán néztek ki, hogy az elmondhatatlan!

Üvöltötte teli torokból, majd Matthez lépett, a legkövérebb gyerekhez és a képébe röhögött gúnyosan:

-Te meg, hogy nézel már ki? Ki sem látszol már a hájból röfike! Szeretnél holnap a bálon részt venni?

-Igen.

-Akkor nyomás a jobb sarokba! 200 fekvőtámaszt és 50 darab négyüteműt! De még ma!

Szerencsétlen Matt szinte már sírva szaladt a sarokba és nekikezdte csinálni a fekvőtámaszokat. De mint mindig, most se bírta ki a f*szfej Wilson, hogy ne röhögjön bele az én képembe is...

-És te is, hogy nézel ki? Hosszú haj? Csaj vagy te b*szki? Nyomás a másik sarokba! Csinálj 100 fekvőtámaszt!

Én el is indultam a sarokba és nekiálltam a kemény munkának. Pár másodperc múlva kiadta a parancsot a többieknek is...

-A fiúk 80, a lányok pedig 40, 5 ütemű fekvőtámaszt csináljanak! Utána pedig jön a rúd ugrás! Gyerünk, gyerünk!

Kiáltotta, s megfújta ismét rettenetes hangjú sípját, és folytatta a gúnyolódós beszólásait nekem és Mattnak. Mikor éppen nem engem nézett pár fekvőtámaszt elsumákoltam. De Mattnak nem volt ekkora mázlija, ugyanis Wilson roh*dt úr az osztály stréberét küldte mellé, hogy számolja a fekvőtámaszait... Jó hosszú időbe telt mire végeztem mind a 100-zal, avagy azzal a 80-vannal. És mehettem a többiekhez rudat ugrani... de ez a szemét f*szi direkt feljebb tette nekem a rudat amikor rám került a sor, és várta, hogy ugorjak.

9.Rész

9.Rész/Josh: tanárnő csábítási kísérlet

(Komi lesz, rész is lesz... komi nem, akkor rész sem:)

(ÉS NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM MINDENKINEK A BIZTATÓ ÉS ARANYOS KOMIKAT!!!♥♥♥)

Úgy érezte magát, mintha csak egy kivégzésen venne részt, úgy mint áldozat... Ezt a nő is látta rajta és megkönnyült szívvel arcáról eltüntetve a szigor és a düh maradványait, nekikezdett.

-Brian, nem kell azt megmagyaráznod, hogy mért állt a farkad...

Fél percre Brian levetkőzte félelmét, majd ezt látva a tanárnő folyatta, de nem úgy, mint ahogy a srác várta volna:

-Na melyik csajszira állt fel?

Kérdezte tőle mosolyogva a nő. Brian feje rögtön bepirosodott, bizonyára kellemetlen helyzetben érezhette magát... nem is merte megmondani az igazat.

-Hát folyosón jövet egy lány megtetszett...

-Na nem mondod! És, hogy nézett ki a lány?

-Hááát...

-Szép ruhában volt?

-Hát tudja nem a ruha teszi az embert... én tök mást néztem rajta...

A tanárnő erre visszavett a kíváncsiságából:

-Te se vagy különb, mint a többi férfi...

Brian vett egy nagy levegőt, majd a tanárnő folytatta.

-Veled egyenlőre nagy probléma még nem volt, és ne is legyen! El mehetsz, én küldd be Josht!

-Oké.

Mondta és felállt a székből és mondta Joshnak, hogy a matektanárnő várja őt az irodájában... ő be is ment oda. De ő nem a nő elé, hanem a mellette lévő székre ült le. A tanárnő rákezdett:

-Na, ilyen sem volt még!

-Mi nem volt még drágaságom?

Hízelgett neki Josh.

-Hát az, hogy egy diák egy ilyen helyzetben mellém mert volna ülni és drágámnak hívni.

-Hát tudja én heteró vagyok, nem homó!

A tanárnő ezen elvigyorodott.

-Hát azt rögtön gondoltam!

-Meg hát maga drága, nem olcsó lotyónak tűnik!

-Hát nem is vagyok az, tudod engem ki kell érdemelni!

-Nem megy nokedlire mi?

-Tessék?

-Maga a hosszú és egyben vastagot szeretni, ugye?

-Hogy mi van? Mit akarsz ezzel mondani?

-Upsz... úgy értem, hogy maga tényleg nem semmi egy nő!

-Ja, értem. Hát nem vagyok az!

Ekkorra Josh keze már a tanárnő combján volt...

-Tudja ma délután ötkor elmegyünk egy kis tisztásra, ahol csak mi vagyunk és a természet! Adam, Brian és én. Nincs kedve velünk tartani?

-Hát nem hinném, hogy van rá időm.

-Jajj ne, ne mondjon ilyet! Már kezd kettéhasadni a szívem!

-Jól van na... akkor megyek én is!

-Ó köszönöm! Maga az én szívsebészem! Már is egyben érzem a szívemet, köszönöm!

-Akkor, majd gyertek értem ide kocsival! Ja, és majd nem elfelejtettem mondani, tanórán ne sz*pasd magad!

-Rendben van!

Pattant fel a székről Josh, majd kézen csókolta a nőt és rákacsintott, s már ott sem volt. Visszajött hozzánk. Mi már rég a folyosón vártuk a falnak támaszkodva.

-Na mi tartott ennyi ideig?

Kérdeztem tőle. Josh titokzatosan csak ennyit mondott:

-Megbeszéltem az új csajommal, hogy őt is visszük a tisztásra...

-Milyen új csajod?

-Tudod gömbölyű fenék és gömbölyű mell kombináció egy pici ruhába bezárva.

-Na, de ki az?

-Majd meglátjátok!

Mondta nekünk. Ehhez Brian hozzá fűtött egy mondatot:

-Egy kurva. Ugye?

-Nem.

-Hippi csaj?

-Nem. Majd meglátod!

Mondta. És elsétált mellettünk fülig érő szájjal. Brian rögtön a fülembe súgta:

-Hé, ez valamire készül!

5.Rész

5.Rész/Josh visszatérése...

(Csak a szokásos: nincs komi, nincs rész... de ha van, akkor van rész:)

... ekkor még párszor átmentünk az ásáson, hogy hitelesebbnek tűnjön az, hogy itt az ég világon semmi sem történt! Egy percre megállítottam Briant a taposás közben.

-Hé! Adsz egy cigit?

-Nesze!

Nyomta a kezembe az öngyújtóval együtt. És várta mikor égetem meg vele a hüvelyk ujjamat... de miközben nézegette, hogy mielőtt nekiálltam volna, a földből egy kéz elkapta Brian lábát (aki ijedtében behugyozott). Én meg rögtön eldobtam a cigit és a gyújtót, és hátrább mentem. Ő pedig próbálta leszedni a lábáróla kezet.

-B*zdmeg, b*zdmeg! Szedd már le a retkes kezedet te zombi a lábamról!

Dühöngött Brian.

-Basszus... lehet, hogy ez a kertész! Visszajött, hogy tönkretegye az életünket, mert mi tönkretettük az övét!

Mondtam Briannek, aki már tényleg be volt b*romira parázva.

-Ez húz lefelé! Segíts Adam!

Mondta, én pedig megfogtam az alkarját a haveromnak és segítettem kihúzni a lábát a földből. És vajon ki jött ki Brian lábával együtt? Hát Josh! Mi csak meredt szemekkel néztünk rá...

-Te, hogy a f*szba kerültél oda?

Kérdeztem tőle. Ő csak mérgesen nézett ránk és ezt mondta:

-Ti szemetek! Bedobtatok a kertésszel együtt a gödörbe és beástatok!

Összenéztünk Briannel és elkezdtünk röhögni.

-Mi ebben a vicces?

-Hát az, hogy mi nem is tudtuk, hogy téged is bedobtunk!

Mondtam és csak úgy könnyeztem a röhögéstől. Josh csak flegmán nézett és ezt mondta:

-Ha ha ha... marha vicces...

Mi ketten még mindig szakadtunk a röhögéstől. Majd távoztunk a helyszínről... egyenesen be a gimibe, és az osztálytermünkbe. Ott már mindenki várt minket ugyanis késve érkeztünk. Megálltunk az ajtó előtt, majd beléptünk a termünkbe, ahol már folyt a matek óra. Amit egy új tanárnő tartott, akinek hosszú szőke haja, nagy ajkai és rövid szoknyája volt, na és persze tiszta rózsaszínben volt. Csak álltunk az ajtóban, míg az ránk nem nézett, vagyis pontosabban Brianre nézett. Briannek nem kellett sok... a f*sza rögtön fel is állt...

2.Rész

2.Rész/pár beszólás és már is előbb van szünet!

(Nincs elég komi, nincs új rész... ha van elég komi, van rész:)

-Vagyis szó lesz a maga szottyadt pin*járól is?

Vágott bele az órába Josh, a tanárnő úgy tett mintha meg se hallotta volna és folytatta:

-Ha egy női és egy férfi nemi szerv...

Josh most a tanárnő szavába vágott bele:

-Igen, azt az összeolvadást nevezzük d*gásnak! Jól tudom tanárnő?!

Ekkor már a tanárnőn látszott, hogy ideges, de csak nyelt egyet és folytatta:

-Azt szeretkezésnek nevezzük! És ilyet csak akkor illik csinálni, ha már elég idősek vagytok hozzá és akkor kell óvszert használni is!

-Minek az? Abban kisebbnek látszik a bré!

Ekkor a nő már nem bírta idegileg és ráordított Joshra.

-Ezt most azonnal fejezd be!

-És ha nem? Akkor gumibotot fog d*gni a seggembe vagy mi?

-Na most azonnal hagyd el a termet!

-De mért én hagyjam el? Ja értem! A tanárnő csak féltékeny, ugyanis én több csajt megfektettem, mint maga ahány férfit életében! Hm, maga hány éves is lehet? Talán 56? És én mennyi is vagyok? Hát 16! Nesze neked boszorkány, inkább maszt*rbálj!

És Josh a tanárnőnek dobott egy műf*szt... mi majd nem kiröhögtük a belünket!, ez jobb volt, mint a Jerry Springer Show! És tényleg jobb volt! Ezzel a húzással elérte Josh, hogy a tanárnő kifusson az osztálytermünkből... és ez még semmi! Ugyanis a műf*szt eltette! Így biztosak lehettünk benne, hogy a nőt tényleg nem b*szták meg még rendesen! Mondjuk elég szörnyen is nézett ki, én még faággal sem nyúltam volna hozzá, de szívesen megkínoztam volna egy cellában... úgy, hogy a saját vérét hányta volna fél órán keresztül! Na de most térjünk a lényegre... ennek az órának gyorsan vége lett így kimehettünk az udvar hátuljába cigizni. Ott rendesen elszívtunk három marihuánásat is. Olyan volt, mintha repülnénk, de csak addig amíg a gimi kertésze meg nem talált minket...